Mihálytól kaptuk az alábbi verset . Köszönet érte!
Újabb adalék a XIX. századvég Petőfit kereső, méltató írásai sorában. Már akkor is úgy volt, mint manapság, hogy két táborra szsakadt a Petőfi halála- fogságba kerülése(?) okán a vélekedés.
Reviczky Gyula ahhoz a szemlélethez tartozott, amelyiket nem szippantotta be a teljsen reménytelen Petőfi keresés, Ő a költő továbbélését a versei álatal tartotta valóságosnak.
Petőfi él
(Arra az álhírre, hogy Petőfi a szibériai ólombányákban raboskodik. 1877.)
Petőfi él! De nem mint hiszitek,
Nem mint bágyadt tekintetű öreg.
A kor arczára nem vésett redőt,
Fehér hajjal ne képzeljétek őt.
Fejét fenhordja most is; szeme fényes;
Oly fiatal még: csak huszonhat éves!
Petőfi él! De nem volt soha rab.
Ne higyjétek, nem hord ő lánczokat!
Kard van kezében, ajkán harczi dal;
Előre száguld mint a bősz vihar,
És túlharsogja az ágyúk morajját
Szent himnusza, egy szó: Világszabadság!
Petőfi él! Lánglelke fenviraszt.
Vénség, halál sohasem érik azt.
Lázas szivével, ifjan, szabadon
Él és fog élni, édes magyarom.
Lesz trónok és országok pusztulása; -
De az ő sírja még se lesz megásva!
-----------------------------------------------------------
Benedek István szerkesztésében:
Rendületlenül - A hazaszeretet versei
Kiadó: Officina Nova
ISBN 963 8185 14 7 - Kossuth Nyomda Budapest
Reviczky Gyula(1855-1889)
költő, író
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése