Ilona tagtársunk ma az aszódi Petőfi utcával gyarapította gyűjteményünket. Nagy köszönet érte, s természetesen a köszönő/ajándék Petőfi írás következik. Az Úti jegyzetek 1845 egy részlete. Aszód!
Aszód Petőfi utcáján sajnos nem tudunk virtuálisan végigsétálni, mert a google maps-os autó ott nem járt.
Posonyi Takács László (sz.: 1971)
Kisfaludy-díjas
Kardirex-díjas
Kardirex-díjas
színész
Ilona lefényképezte nekünk a vasútállomáson láthat,ó Petőfi Sándor 1945-ben írt úti jegyzetéből idézett részeletet, ami a vasúton érkezőket fogadja illetve elbúcsúztatja . Egyszerű, de igazán nagyszerű megoldás a Város, Petőfihez kötődésének megmutatására.
Aszód Az őskor óta lakott település. A bronz és vaskori leletek szép számmal bizonyítják ezt. Később a germán, szarmata népek lakták. Nevét az időszakosan átfolyó víz jelentése adta, amely helyzetet aszónak neveztek .
Határában a 13. században monostort építettek mely köré kisebb település jött létre. Ebből lehet arra következtetni, hogy már István király idejében is lakott település lehetett. Oklevélben 1401-ben említik először Aza néven. A török hódoltság idején ez a hely is elnéptelenedett, de a 18. században újra betelepítették. Az új lakosok különféle helyekről érkeztek: német iparosok, felvidéki evangélikus parasztok, cseh és morva országbeli zsidók.
A felvidéki Podmaniczky család lett a föld birtokosa és birtokai központjává tette és töretlenül megőrizte a vallásbékét. A fejlődés eredményeként Aszód 1761-ben mezővárosi címet kapott, a Podmaniczkyak pedig 1782-ben báróságot.
1815. szeptember 15-én itt kötöttek házasságot Petőfi Sándor szülei, s fiúkat ide járatták gimnáziumba is s 1835-38 között . . A későbbi költőóriás Neumann Istvánnénál, egy kelmefestő özvegyénél lakott. Itt írta az évzáró ünnepélyre a „Búcsúzás” című versét.
Aszódi diákemlékeiről az Úti emlékekben emlékezik meg abból az alkalomból, hogy 1845 áprilisában, felvidéki útjára indulva a Pest-eperjesi postakocsin átutazott a helységen.
Petőfi Sándor: BÚCSÚZÁS ( részlet)
Immár kész koszorúnk, melyet tíz hónapig izzadt |
Nagyságos báró, tanodánk kegyes elnöke s atyja! |
Volt türedelmetökért szívünk mit nektek adózzon,
Hogy minket hallgatni nem untatok el, rebegőket?
Gonditokért hálás kebelünk forró köszönetjét
És a csekély szálkú koszorúnkat kegybe vegyétek!
Hosszú éltetöket soha gond, bú, baj ne epessze,
Létünk és tanodánk folyton kegyetöknek örüljön!
Drága tanító úr, ki fáradhatatlan iparral |
Bennünk', vedd végső együttlétünkben ezen pár
Búcsúszót, mert elválunk sok időre tetőled!
S ti kedves helyek, ahol számt'lanszor mulatoztunk |
És kapkodva, vagy ugrándozva, vagy édes örömben
Víg dallokra fakadva, ezentúl csend üli kedvelt
Tájitokat, már-már elhagyni fogunk mi ezennel!
S végre deáktársim, kik nem köz s renyhe erővel |
Tőletek elválaszt, szétoszlunk mostan, egy erre...
S most társim! miután végét már érte a munka, |
Jóisten veletek! Tanodánkat hagyjuk örömmel
És szaporán édes szüleink kebelébe siessünk!
Aszód, 1838. június
Ilona nagy sétát tett Aszód városában és megörökítette az útján látottakat. Íme szép fotói a városból!
Aszód Főtér
Morzsa-Mothardt Gyula
I-II. világháborús és Holokauszt emlék
Aszód város bemutató
ASZÓD PETŐFI MÚZEUM is mindenképpen érdemes megtekintésre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése