Folytatva Ágnestől kölcsön kapott Petőfi albumban megjelentek közlését, még mindig gróf Teleki Sándor , (a vad gróf, máskor kedves druszám ) visszaemlékezést Petőfivel töltött napjaira.
Visszarepülhetünk 180 évet az időben, s ráláthatunk a nemesség és az őket szolgáló parasztság , cselédség sorsába, s e két társadalmi réteg között elhelyezkedő Petőfire, s nem utolsó sorban e két (rangjában eltérő ember ) barátságára.
Az irodalmi magyar nyelv szépségeire, hiszen a visszaemlékezést papírra vető gróf Teleki Sándor mondataiban ott ragyog szavaink kapcsolódásából kialakuló egyszerű és mégis mély érzelmeket megjelenítő anyanyelvünk szépsége.
Az Árkánum verstár jóvoltából, elolvashatjuk A bilincs című versét Petőfinek. Amelyet mint megtudtuk,percek alatt vetett papírra. S mely jól mutatja Petőfi filozófálós gondolkodását, szemléletét!
S börtönbe dobták, ottan űl,
És meg-megrázza és átkozza
Bilincsét nagy kegyetlenűl.
Bilincse ekkép szóla hozzá:
"Csörgess, de oh ne átkozzál!
Csörgess, ifjú, csörgésem átok,
Mely a zsarnok fejére száll!
Csatáiban kard voltam én,
S épen talán a te kezedben
Villogtam a vér mezején.
Szerencsétlen te, szerencsétlen
Kardoddal hol találkozál!
Csörgess, ifjú, csörgésem átok,
Mely a zsarnok fejére száll.
Belőlem, aki kard valék,
S ki vélem vítt a szabadságért,
Most azt szorítom... szörnyüség!
Szégyennek és haragnak pirja
A rozsda, amely rajtam áll.
Csörgess ifjú, csörgésem átok,
Mely a zsarnok fejére száll."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése