Hildától kaptuk a sülysápi Petőfi utcát. Nagy köszöent érte , és természtesen a köszönő/ / ajándék Petőfi vers sem marad el: a Füstbe ment terv egy mai megzenésített változata
A következő linkre kattintva Sülysáp Petőfi utcája virtuális sétája érhető el.
Itt pedig a köszönő ajándék
Dóka Attila (sz.1977)
dalszerző,
gitáros-énekes,
programozó-üzletember.
https://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%B3ka_Attila_(zen%C3%A9sz)
Röviden, a teljesség igénye nélkül elmondhatjuk, hogy a két település életében meghatározó volt a dualizmus. A korábban főként mezőgazdasággal foglalkozó parasztok (és a kis számban itt élő földbirtokos réteg) egy része – az országos tendenciákkal megegyezően indult el a polgárosodás felé. Tudjuk, hogy a polgárosodás nem a kiegyezéssel kezdődött, nem is az 1948/49-es forradalommal, de a kistelepüléseken végbemenő polgári folyamatok a 19. század végére bontakoztak ki igazán.
A vasút az 1880-as évek elején kapcsolta össze a fővárost és Sülysápot. Ez magával hozta a munkások tömeges munkakeresését Budapesten, s alapvetően alakította át az ipari, társadalmi helyzetet.
Az ipari és polgári fejlődés megalapozta a két község nagyközséggé válását, de nyilvánvalóan kedvezően hatott fejlődésükre, előkészítve az összeolvadást.
Az eltérő földrajzi fekvés a történelem folyamán végig meghatározza a két község fejlődését: míg Tápiósüly egy jelentős kereskedelmi út mentén fekszik, addig Tápiósáp távolabb esik a főútvonaltól.
Az 1890-1895 közötti időben paraszti mozgalmak alakultak ki e vidéken is, követelték a földkérdés megoldását, a feudális terhek csökkentését.
Ezek a követelések vezettek az arató-sztrájkokhoz 1897-ben. Pest megyében 7 községben volt sztrájk, Tápiósülyben 36 arató követelte az aratórész felemelését 1/11-ről 1 tizedre. Ugyancsak követelésük közé tartozott a robot megszüntetése. Ezt a sztrájkot Tápiósápon is támogatták a községen belül, így mind két községben ez a megmozdulás eredménnyel végződött.
A mezőgazdaság erős mivoltát jól jelzi az 1897-es tápiósülyi aratósztrájk: „Mi itt az összes aratómunkások fölbontottuk a régi szerződést, mely szerint tizenegyedik részért arattunk volna, minden ember tartozott volna egy hold lucernát levágni, és a vizet magunk tartozunk hordani. A múlt héten elmentünk az intézőhöz, és megmondtuk neki, hogy a régi szerződés szerint nem dolgozunk, hanem követeljük a tizedik részt, az egy hold lucernavágás elengedését, és hogy a vizet az uraság igája hordja utánunk. Az intéző eleinte hallani sem akart erről, hanem azt mondta Bálintnak, a bendagazdának, hogy neki többet fizet, csak maradjon. Erre mi kijelentettük, hogy Bálint maradhat, de mi nem maradunk, válasszon tehát az intéző úr, vagy mi 36-an, vagy a Bálint maga. Végre az intéző választott és követeléseinket teljesítette.
A vasúttal új lehetőségek nyíltak meg a lakosság számára. Akiknek gyengébb földjük, vagy „nadrágszíj”-parcellájuk volt, azoknak veszélybe került családjuk eltartása. Ők nem kötődtek annyira a földhöz, hamarabb átálltak az iparra. Már a század elején bejártak Pestre fuvarozni, kőműves mellé segédnek vagy állványozónak, a lányok, asszonyok pedig cselédnek. A vasutat viszont nem mindenki tudta megfizetni, ők továbbra is gyalog vagy lovas kocsin közlekedtek. A vasúttal szinte egy kapu nyílt a világra, minden előnyével és hátrányával egyetemben. A közeli Budapestről szociáldemokrata agitátorok érkeztek, és hirdették eszméiket. A városban dolgozók is hasonló gondolatokkal tértek haza. A több mint fél évszázada tartó „aranybéke” a vége felé közeledett.
Hilda küldött még fotókat Sülysápról Köszönet érte, Íme:
Ez a különleges szobor a Féynkapu, melyből 2 db pontsabban ennek az inverze is elkészült ,mely Sülyáp tstvérvárosában Városfalván került felállításra. https://www.kozterkep.hu/44053/fenykapu?fbclid=IwAR3Tzh5civiPKUM8Uglq1-0OCrI-3rvRVbBAbVuk5ibZZ3ZxAQrvW8ryEPg
Városnap Ízelítő Sülysáp életéből:
Hilda külön felhívta a fiygelmünket sa csillagvizsgálóra Sülysápon! , s egy linket is mellékelt hozzá
, én meg ráleltem egy jó kis videóra is,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése