Erzsébettől egy emléktábla fényképet is kaptunk , S ez az egyetlen emléktábla oly különleges ismeretekhez jutattatott, amire e fénykép nélkül nem kerülhetet volna sor! Nagy köszönet érte, s természetesen a köszönő / ajándék Petőfi vers is következik a Sovány ősz, -zenés feldogozásban - melyben Petőfi megénekelte a Naszal(y) hegyet és a Budai várat is. ( A bejegyzés végén található)
Már többbször volt róla szó, hogy Petőfi szülei, egy nemestársuknak adott kezesség-vállalás miatt elszegényedtek, s ekkor költöztek Vácra 1847-ben. Az utókor tévesen hitte, hogy a jelenlegi Petőfi utcát viselő utcában laktak. Valójában, a ma Görgey és Báthori utca találkozásában lévő saroképületben éltek.
A Váci Múzeum-Egyesület : 1925-ben kiadott Vác az irodalomban kiadványában külön fejezetet, -17 oldalt,- szentelt Petőfi Sándornak (154-171 oldal) az alábbi linkre kattintva. A 17 oldal meghaladja egy bejegyzés terjedelmét, ezért most csak az Anyám tyúkjával kapcsolatos írást mellékelem. Nagyon érdekes azonban az egész cikk.ÉRDEMES a linkre kattintva elolvasni.
//library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_PEST_VME_Vk_15/?pg=175&layout=s
154.oldaltól!
Azt még kiemelem, hogy leírja a visszaaemlékezés, hogy Petőfi többször is elhozta magával orvos barátját dr. Sas Istvánt ( 60 év körüli volt ). amikor a szüleit meglátogatta.
Mindig nagy kérdés a blog írása során, hogy a Petőfi utca elnevezését mikor kapata az adott utca. Sajnos csak ritkán találok rá konkrét évszámot. Itt Vácot, annyit biztosan lehet tudni, -Tragor Ignác munkájából-, hogy 1925 előtt megtörtént az elnevezés/ átnevezés pontosabban, Valószínűleg Petőfi születésének 100. évforfulója környékén lehetett. Ráadásul tévedésből kapta az az utca Petőfi nevét amit ma is Petőfi utcának neveznek.
Borfolk zenekar
Manninger Katica ének
Alázatosan köszönöm!
Egész világ örűl, vigad,
Csak énnekem nincs örömöm.
Iszik boldog, boldogtalan,
Szüret van úton, útfelen,
És én isten kegyelmiből
A száraz kortyokat nyelem.
Megállok a vár tetején;
Nagyszálnak borszülő hegye
Távolból kékellik felém.
Nagyszálnak borszülő hegye
Sok jó napot szerzett nekem:
Hanem mi haszna? hogyha most
A száraz kortyokat nyelem.
Leteszem a két könyököm,
Remélve, hogy tán valahogy
Majd búmat versben kinyögöm.
Hiába minden fejtörés!
Nem boldogul a vers velem,
Hogy is verselhetnék? midőn
A száraz kortyokat nyelem.
Az ágyba vágom magamat,
S hej a szüret! ezt mormogom
Fülig a takaró alatt.
És a szüretről álmodom
S a borról minden éjjelen;
Másnap megint, mint azelőtt,
A száraz kortyokat nyelem.
Csak menne a pokolba már!
Hozná meg isten a telet,
Hideg házban huzzam ki bár.
Vagy meglövöm magam, vagy a
Duna leszen fekvőhelyem,
Ha a jövő szüretkor is
A száraz kortyokat nyelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése