Petőfi szobrok-emléktáblák , Petőfi utcák, Petőfiről szóló könyvek- írások,

2022. december 5., hétfő

Világoskék a csillagos éjszaka

Petőfi - Vác az irodalom című könyvecskéből újabb pár oldal kerül bemutatásra, melyet 1925-ben szerkesztett  Vácot, Tragor Ignác. Külön érdekessége, -számunkra- hogy a váci Petőfi emléktábla kapcsán került ez be  blogunkba. Az előző bejegyzésben, már idéztem a 17 oldalas  fejezetből, de szeretnék még pár oldalt megosztani belőle. 

Ebben nem az utókor által  idealizált  Petőfi  képet  olvashatjuk, hanem kicsit Petőfi  gyarló, emberi oldalát is megpillanthatjuk. Ami persze semmit  sem von le fontosságáról, művészi értékéből, csak emberibbé, közülünk valóvá teszi és nem csak felettünk  állónak tekinthetünk rá. 


Tragor Ignác (1869-1941)
jogász, helytörténeti író, 
takarékpénztári igazgató 
NÉPKÖNYVTÁR és a 
A  Váci Múzeum Egyesület létrehozója











//library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_PEST_VME_Vk_15/?pg=175&layout=s

Füredi Mihály(1816-1869)

orperaénekes

színész,  népdalgyűjtő 

dalszerző

https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%BCredi_Mih%C3%A1ly

S ha már siekrült a Petőfi versek ből  párra  Rátalni, hoyg hogyan lettek   a magyarnóta repertoárjának részei pl Füredi Mihály  megzenésítése  útján  egyet  hallgassunk ismeg! Amit a mai  50-70 es generáció a Jóebédhez szól  a nóta ,  műsorban bizonyára  hallhattunk, és nem is tudtuk, hogy Petőfi verset  hallgatunk 


Pintér Györgyi 

nótaénekes

VILÁGOSKÉK A CSILLAGOS ÉJSZAKA...
 
Világoskék a csillagos éjszaka,
Tárva-nyitva szobámnak az ablaka,
Az ablakból tekintetem az égen,
Lelkem pedig angyalomnak ölében.
 
A csillagos ég és az én angyalom
Mindennél szebb, ami csak szép, mondhatom.
Én legalább a világot bejártam,
De ezeknél szebbet sehol nem láttam.
 
Fogytán van a hold, úgy ballag lefelé
A megé a messze kéklő hegy megé.
A fogyó hold talán az én bánatom,
Oly halvány, hogy már csak alig láthatom.
 
Magasan áll a fiastyúk az égen,
Szólanak a kakasok a vidéken,
Hajnalodik, hüvös csipős szél támad,
Hüvös szárnya legyintgeti orcámat.
 
Itt hagynám már ablakom, hogy elmenjek
Lefekünni és álmodni; de minek?
Álmodni ugysem tudnék én oly szépet,
Mint amily szép most előttem az élet.
 

Nincsenek megjegyzések: