Az előző bejegyzésben ott fejeztem be, hogy megyünk a Petőfi portré-szoborhoz.
Maglód terepviszonya dombos-lankás, kanyargós. Legalábbis amerre mi jártunk. Valójában a Fő utcán töltöttük a legkevesebb időt, de a Petőfi portré-szobor az a központban van.
Fényképen már az evevangélikus templomban láthattuk, a Templom nagy fényképalbumában, melyneb a legrégebbbi fényképektől kezdve őrzik/ gyűjtik Maglód képi emlékeit.
Ilyen volt felállítása idején a fénykép tanusága szerint.
S bár mondta vezetőnk Zoltán, hogy most nem ilyennek látjuk majd,
Meglepő volt a találkozás .
Petőfi arca legalább fél méterrel magasabbra került, egy új talapzaton/ oszlopon, Így az oszlop kapta azt a hangsúlyt , amit alkotója magának Petőfinek , arcvonásainak, üzenetének szánt. S az rendebn van, hogy felnézzünk petőfire, megérdemli, !, Itt azonban olyan távolságba került a szemlélőtől, hogy nem lehet az arcát valójában látni. Jó fényképet készíteni, meg aztán végképp reménytelen. talán egyzser a helyiek visszaállítják az eredeti (utánzatát legalább) méretében.
Így Petőfi felénk magasodik, de ez nem tesz jót annak a közelség érzésnek amit sugározni hivatott.
talán egyszer visszakerül majd az eredeti magasságába.
A szobor készítője Győri Dezső, Munkácsy díjas szobrászművész. Arról mikor és milyen módon került sor erre , szintén a templom dokumentumai között már korábban választ kaptunk. S újra , az evangélikus templomhoz jutunk vissza, mert ott őrzik az adománygyűjtésre mozgósító kiáltványt 1948 ból. Aláírója a maglódi 48-as Ifjúsági Szövetség. vezetőnk elmondta, hoyg a szobor valóban közadakozásból jött létre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése