A mai 70-es-60-nosoknak gyerekkoruk ikonikus rádióműsora a mai napig, a Vízállás jelentés "hajóvontok találkozása tilos" bármit is jelentesen, a Jó ebédhez szól a nóta. és a Szabó család volt.
Mamár elképzelhetetlen, hogy milyen újdonság volt falun-vidéki városban a Kossuth rádiót hallgatni. Mint ahogy az is, hogy azon felül, hogy meg tudta venni az ember a rádiókészüléket, havonta fizetni kellett a rádió díjat. ( Mint ahogy ebadót is pl) Nem volt telefon. falun, csak orvosnak, a tanácselnöknek, pártitkárnak, a postán, és az iskola igazgatójának.
Még utcai telefonfülkék sem voltak, hanem a postán egy külön fülkében, tantusz vásárlása és bedobása után lehetet telefonálni.
Egyáltalán már az is óriási dolog volt, hogy a villany bevezetésre került a házakba. Én még petróleumlámpa és gyertyafény mellett tanultam meg olvasni, írni.
A rádió akkor olyan szintű kitágulása volt az ismeretekhez jutásnak mint az internethasználat napjainkban.
Ami biztosan megmaradt sokunkban ebből az időbeől a szüleink, nagyszüleink által rendszeresen meghallgatott Jó ebédhez szól a nóta. Akartuk-nem akartuk hallgattuk, és megismertük, megtanultuk azokat a dalokat, amelyek akkor mentek a rádióban.
S hogy miért jön ez a mi Petőfi200 projektünkben elő? Azért, mert jóval korábban, minthogy iskolába kerültünk , már Petőfi verseket tanultunk meg dalolva.
Anélkül, hogy tudtuk volna, hogy a magyar irodalom egyik legjelentősebb költőjének verseit énekeljük.
Függetlenül iskolázottságától, élethelytől, életkörülménytől, egyetemlegesen!
Ez a kapcsolódásunk Petőfi költészetéhez régebbi, mint az Anyám tyúkja!
A Befordultam a konyhába,
Tíz pár csókot egyvégből,
Hortobágyi kocsmárosné anygalom,
Zöld leveles, fehér virágos akácfa,
Hírös város az Alföldön Kecskemét,
Rózsabokor a domboldalon,
Kis lak áll a nagy Duna mentében
hogy a legismertebbeket említsem csak.
Én biztosan nem tudtam, hogy valójában Petőfi verseket hallok énekhangra hangszerelve, s talán vagyunk az olvasók közül páran még így. Viszont gyerekként megtanultam, énekeltem magamban az udvaron, lelkesen a többi magyarnóta számokkal együtt.
Aztán jött nekünk a fiataloknak beat korszaka és "ciki" lett a magyarnóta éneklése, s elfoglalta a repertoárban helyét az Illés, az Omega, a Metro ... Kinek mi volt szívéhez közel.
Most 60 év múlva visszatekintve, az "eldobott magyarnótákra", amelyeket nem mellesleg legnagyobb operaénkeseink, és színészeink is énekeltek , s mi hallgattuk , velük énekültük,a rádió mellett a Jó ebédhez szól a nóta műsorűban is! ( Simándi józsef, Reményi Sáéndor, Melis György Udvardy Tibor, Székely MIhály, Bessenyei György . és sokan mások szeretettel tűzték előadóestjeik műsorára..),
Lesz még folytatása ennek a témakörnek!
Most a Petőfi Sándor : Távolból c, versének
nótásított változata következik
Madarász Katalin és Gaál Gabriella duettjében
Jákó Vera Díjas
Oh mi drága e lakocska nékem!
Könnyben úszik két szemem pillája,
Valahányszor emlékszem reája.
De az embert vágyai vezérlik;
Vágyaimnak sólyomszárnya támadt,
S odahagytam őslakom s anyámat.
Hogy bucsúmnak csókját ráleheltem;
S kínja lángi el nem aluvának
Jéggyöngyétől szeme harmatának.
Mint marasztott esdeklő szavával!
Oh, ha akkor látok a világba:
Nem marasztott volna tán hiába.
A jövendő tündérkert gyanánt áll,
S csak midőn a tömkelegbe lépünk,
Venni észre gyászos tévedésünk.
Biztatott csak, minek elbeszélnem?
S hogy mióta járom a világot,
Bolygó lábam száz tövisre hágott.
Jó anyámnak tőlök mit izenjek?
Szóljatok be, földiek, ha lészen
Útazástok háza közelében.
Mert fiának kedvez a szerencse - -
Ah, ha tudná, mily nyomorban élek,
Megrepedne a szíve szegénynek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése