Ezt a bejegyzést 3 szabad felhasználású Fortepán kép motiválta.
Amikor ráleltem, rögtön éreztem, hogy jelentősége lehet blogunk számára, , de hogy milyen azt csak jóval később tudtam meg. Időutazás a 100 és 150. születési évforduló ünnepségeinek idejére. Kíváncsi vagyok, hogy most a 200. is ide vonzza-e az ország vezetőit szilveszterkor, vagy az új év első napján. Kiskőrösre.
Az ünnepségek közül hármat mindenképpen ki kell emelnünk: 1922-1923 fordulóján volt száz esztendeje, hogy Petőfi megszületett, ekkor került sor az első jelentősebb megemlékezésre. Bár a kortársak visszaemlékezéseikben az ünnepség hiányosságait is kiemelik, a világháborút követő elszegényedés miatt ez a tényező érthető. A fáklyafényes felvonulás mellett majd minden házacska ablakában egy-egy szál gyertyával emlékezett a költőre a község lakossága.
Ahogyan Komáromy János, a Petőfi Társaság egyik jelenlévő tagja írta:
„Amikor az 1922-ik esztendő utolsó perceiben megkondultak Kiskőrös két templomának harangjai, mikor a költő félig földbe süppedt szülőviskójának udvarán a helybeli dalárda énekelni kezdte a – Fürdik a holdvilág… – méla romantikájú dalát, – mialatt Kiskőrös apró házaiban és köröskörül a tanyákon vékony gyertyák világítottak az éjszakában, – a sok-sok ezer egyszerű ember: kisgazda, földmíves, iparos könnyekre fakadt. De lehetetlen is volt nem könnyezni. Mert Kiskőrösön csak a költő népe emlékezett meg a költőről, mindenki más elmaradt. Azon az éjszakán, mikor még leggyűlölködőbb ellenségeink is némán tisztelegtek egy pillanatra Petőfi emléke előtt, minálunk mindenki megfeledkezett a költő szülővárosáról. Senki sem tartotta érdemesnek, hogy elzarándokoljon Kiskőrösre, csupán a Petőfi Társaság küldte le képviselőit. […] Már jóval éjfél előtt megindult a zarándoklás a nádtetejű házacskához. Az udvaron, a szűk közben mintegy háromezer ember. A szülőház ablakában gyenge fénnyel erőlködik Márk néni hét szál Petőfi-gyertyácskája. Később lampionos menet érkezik, s nesztelenül elhelyezkedik az ajtó előtt. A szónok beszélt Petőfiről, egy kis tót leány szavalt még, s egy fiatalember áldotta meg a viskót. Egy óra körül üresek voltak már az utcák, csak a hold állt szokatlan magasságban. A gyertyák pislogtak még az ablakokban, s belenéztek a pusztaságba. És a pusztaság felől, annak legmélyéről, pislákoló szemmel néztek vissza idáig a tanyaházak apró ablakai. Senki úgy meg nem ünnepelte Petőfit, mint Kiskőrös népe. Mert megsiratta.”
1948-ban, a forradalom centenáriumán aztán Kiskőrös valóban országos hírnévre tett szert. Január 1-én a teljes kormánydelegáció különvonata futott be az állomásra, olyan közjogi méltóságokkal, mint Dinnyés Lajos miniszterelnök, Nagy Imre házelnök, vagy Tildy Zoltán köztársasági elnök. A szülőház megtekintése és a Centenáriumi emlékmű felavatása után a Szarvas szálló színháztermében került sor az emlékév országos megnyitóünnepségére. Sajnos a szónokok mondandóját döntően az ideológiai szempontok határozták meg, s ez az emlékév további országos rendezvényein is érvényesült, ám erről a költő természetesen nem tehetett.
A harmadik nevezetes eseményre 1972 szilveszterének előestéjén került sor: Petőfi születésének 150. évfordulóját Kiskőrös már városként ünnepelhette. December 30-án, az új művelődési központ színháztermében maga az Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke adta át a város kulcsát és a várossá nyilvánító oklevelet dr. Oláh Pál tanácselnöknek. Az ünnepség természetesen még másnap is folytatódott.
A régi hagyomány napjainkban is él, köszönhetően a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeumnak, amely 1997. december 31-e óta szervezi a ma már hagyományosnak mondható Petőfi Szilvesztert. A színvonalas rendezvény igen hamar városunk egyik védjegyé vált, amelyet minden évben bizonyít a résztvevő vendégek nagy száma is.
Kutyifa Icu
Újságíró
Kiskőrös
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése